A lábjegyzetnek rossz híre van, és többnyire meg is érdemli. Ide rejtik a tudósok azokat az érveket, amelyeket félnek nyíltan felhozni; itt ássák el az ügyvédek azt a záradékot, amelynek még jelentősége lesz; és ide vonul vissza a regényírók egy bizonyos fajtája, hogy az olvasó rovására szellemeskedjen.1 Amikor az emberek azt mondják, utálják a lábjegyzeteket, rendszerint arra gondolnak, hogy utálják, ha le kell nézniük a lap aljára, és ott kell rájönniük: az igazi beszélgetés mindvégig ott folyt.
Mégis szeretnék kiállni a lábjegyzet mellett, mert úgy gondolom, rossz híre a rossz használatából ered, jól használva pedig az olvasás egyik apró öröme.
Két hang
A jó lábjegyzet második hang. A főszöveg az érvelés ritmusában szól; a jegy mellé lép, és olyasmit mond, amire az érvelésnek nincs ideje. Egy forrást. Egy kételyt. Egy tréfát, amely megtörné a bekezdést, ha ott hangzana el. Az olvasó odafigyelhet rá, de nem muszáj. Éppen ez a lényeg: a lábjegyzet a lap egyetlen része, amely engedélyt kér.
Ezért helyezem a saját jegyzeteimet a szöveg mellé, nem alá. Széles képernyőn a margón jelennek meg, ahhoz a sorhoz közel, amelyhez tartoznak, így a második hang az elsővel egy időben hallatszik.2 Telefonon, ahol nincs margó, visszakerülnek a szöveg végére, mint egy puhafedeles könyv jegyzetei. Akárhogy is, a főszöveg sosem áll meg, hogy bevárja őket.
Egy szabály a jegyzetekhez
Egy szabályhoz tartom magam, amelyet csak szándékosan szegnék meg: a jegyzet hozzáadhat valamit, de nem mentheti meg a szöveget. Ha egy mondat csak a lábjegyzetével együtt érthető, akkor a mondat rossz, a jegyzet pedig sebtapasz. Próbáld meg úgy elolvasni az esszét, hogy minden jegyzetet kihagysz. Ha így is megáll a lábán, a jegyzetek ajándékok. Ha összedől, akkor állványzatként szolgáltak, az állványzatot pedig el kell bontani, mielőtt bárki beköltözne.
Így olvasva a lábjegyzet a bizalom gesztusa. Ezt mondja az olvasónak: találtam valamit, ami érdekesnek tűnt, és hiszem, hogy majd te magad döntöd el, téged is érdekel-e.
Jegyzetek
-
Nem nevezek neveket. Tudják, milyen könyvre gondolok. A jegyzeteknek is vannak jegyzeteik.
-
A margójegyzetek régiek. A középkori másolók és olvasóik javításokkal, kommentárokkal és olykor a hideg miatti panaszokkal töltötték meg a kéziratok margóját.
|