A konyhámban lévő óra négy percet siet. Tudom én is, és mindenki tudja, aki valaha megszállt a lakásban, mégis minden reggel teszi a dolgát: ránézek, látom, hogy késésben vagyok, sietek, és végül nem késem el. Egy óra, amelyről mindenki tudja, hogy rosszul jár, haszontalan kellene legyen. Az enyém a leghasznosabb tárgy a szobában.
Egy hazugság, amely beválik
Kérdezősködtem, és szinte mindenkinek, akit ismerek, van ilyen órája. A nővérem autójának órája hét percet siet. Egy kolléganőm a házában minden órát tíz perccel előbbre állít, kivéve a hálószobait, amely pontos, „hogy aludhassak”. A piac mögötti utcában dolgozó pék három perccel előbbre állítja a sütője fölötti órát, és már harminc éve így tesz, bár azt nem tudta megmondani, miért.1
Az érdekel, hogy a hazugság még jóval azután is beválik, hogy leleplezték. Azt hinné az ember, ha tudom, hogy az óra négy percet siet, egyszerűen levonok négy percet, és nyugodtan készülődöm. De nem így van. A kivonás erőfeszítést igényel, a reggel első perceiben pedig nincs fölös energiám. Az óra gyorsabb a fejszámolásomnál, így aztán ő győz.
Az idő, amellyel vitatkozni lehet
Azt hiszem, más is közrejátszik. A teljesen pontos óra tekintély: nincs mit mondani neki. Egy kissé pontatlan óra viszont társ. Saját személyisége van. Vitatkozhatsz vele, moroghatsz rá, megbocsáthatsz neki. Úgy tartozik a háztartáshoz, ahogyan a telefonon mutatott idő soha nem fog, hiszen az másodpercre pontos, és mindenkinek ugyanaz.
A köztéri óráknak pontosnak kell lenniük, és azoknak is kell lenniük. A kompjárat mit sem érne nélkülük. Az otthon tartott óráink azonban lehetnek a mieink, és mivel a mieink, a maguk módján tévedhetnek.
Gondolkodtam rajta, hogy pontosra állítom az órámat. Úgy döntöttem, mégsem teszem. Életem végéig négy percet késnék.
Jegyzetek
-
Amikor tovább faggatták, azt mondta, a kenyér nem tudja, mennyi az idő, és kávé előtt ő sem.
|