A Tidetable azokról a dolgokról szól, amelyek ritmust adnak az időnek.

Kompmenetrendek; a pék csengője, amelyet akkor szólaltat meg, amikor elkészült a második adag; az árapálytáblázat a kikötői iroda ablakának belső felére tűzve; az utolsó vonat, amely akkor is elindul, ha senki sincs rajta. Azokról a menetrendekről írok, amelyeket egy város magától értetődően követ, és azokról az emberekről, akik gondoskodnak róluk.

Időről időre az írás apróbb részleteiről is írok: a lábjegyzetről, a bekezdésjelről, a margóról. Ezeket az oldalakat úgy rendeztem be, ahogy én szeretek olvasni: a jegyzetek a szöveg mellett állnak, a bekezdések pedig számozva vannak, hogy az olvasó pontosan megmutathassa, hol tévedtem.

Minden hónap első vasárnapján jelenik meg egy új esszé, és még aznap reggel levélben is elküldöm. Rövidebb feljegyzések akkor jelennek meg, amikor elkészülnek.