Az utolsó vonat ígéret

1A városból induló utolsó vonat éjfél előtt nyolc perccel indul, és a legtöbb éjszaka kevesebben utaznak rajta, mint ahány ajtaja van. Megszámoltam. Egy októberi kedden tizenegyen ültünk hat kocsiban: két nővér tartott hazafelé a késői műszak után, egy férfi a csellótokjával már az első állomástól aludt, egy diákcsoport együtt szállt le, búcsú nélkül, a többiek pedig mind menetiránynak háttal ültek, és nézték, ahogy sorra kialszanak a peron lámpái.

2Bármilyen számítással a 23:52-esnek nem volna szabad léteznie. Egy busz tizedannyiból is elvégezné a feladatot, a nővéreknek adott taxikupon pedig még kevesebbe kerülne. Az üzemeltető ezt tudja; néhány évente egy tanácsadói jelentés táblázatban ki is mondja.¹1A legújabb gondos és méltányos, és mintegy negyvenoldalas. Az ajánlása a második bekezdésben áll; a maradék harminckilenc oldal azt magyarázza, miért nem fogja senki követni. A vonat mégis jár, és lassan arra jutottam, hogy azért jár, mert igazából nem is vonat. Hanem ígéret, a menetrend aljára nyomtatva.

Mit mond az utolsó sor

3Olvass el egy menetrendet alulról fölfelé, és megváltozik a természete. A korai oszlopok a kapacitásról szólnak: hány ember, milyen gyakran, milyen sebességgel. Az utolsó oszlop valami másról. Arról, meddig maradhatsz távol, milyen messzire kalandozhat egy beszélgetés az otthontól, mielőtt véget kell érnie. Kijelöli az este határát.

4Amikor egy vasút megszünteti az utolsó járatát, ritkán azok tiltakoznak, akik utaztak rajta. Inkább azok, akik utazhattak volna. Az a nő, aki még soha nem késte le a 23:52-est, mégis úgy tervezi meg a vacsoráit, hogy számol a lehetőséggel: elérheti a vonatot. Vedd el a vonatot, és a vacsora tízkor véget ér, mert most már kockázatot kell vállalni, és ennyi is elég.

A menetrend időpontok listája. Az utolsó sora az engedélyeké.

5Ezt a mondatot arra az októberi keddre egy jegy hátuljára írtam, és még mindig hiszek benne, bár éjfélkor jobban hangzik, mint reggel.

Kinek szól

6A nővérek a kézenfekvő válasz, és fontosak is. Egy város, amely azt akarja, hogy éjszaka is dolgozzanak az emberek, tartozik nekik annyival, hogy hazajuthassanak anélkül, hogy valakinek ébren kellene várnia rájuk. De a csellista is számít, ahogy a diákok is, és az is, aki én vagyok azon a vonaton: valaki, aki a kelleténél tovább maradt valami jóban. Az utolsó vonattal a város azt mondja: ésszerű keretek között, egyszer, szabad túl sokáig maradni.

7Néhány állomással kijjebb eljön a pillanat, amikor a vezető lejjebb veszi az üres kocsikban a világítást, hogy energiát takarítson meg, a vonat pedig továbbhalad a sötétben, és csak a mi kocsink világít, akár egy házból kiemelt szoba. Senki sem szól. A csellista alszik. Ez a legnyilvánosabb hely, ahol valaha teljesen egyedül éreztem magam.

Egy ígéret ára

8Nem teszek úgy, mintha ezt a pénzügyi bizottság elfogadná érvként. Egy ígéret éppen azért drága, mert azokon az éjszakákon is betartják, amikor nincs rá szükség.²2A megkülönböztetés a nagyanyámtól származik, aki világítótornyokról mondta, nem vonatokról. Soha nem látott világítótornyot; a bátyjára gondolt, aki minden vasárnap telefonált, akár volt mondanivalója, akár nem. Amelyik naptól a 23:52-es csak akkor jár, ha megtelik, attól kezdve többé nem az utolsó vonat lesz, hanem csak egy újabb, történetesen későn induló vonat.

9Ezért számolom meg az utasokat, és senkinek sem mondom meg, hányan voltak. Tizenegy kevés. De éppen elég ember ahhoz, hogy egy város tudja: haza tud jutni.

Jegyzetek

1. A legújabb gondos és méltányos, és mintegy negyvenoldalas. Az ajánlása a második bekezdésben áll; a maradék harminckilenc oldal azt magyarázza, miért nem fogja senki követni. ↩

2. A megkülönböztetés a nagyanyámtól származik, aki világítótornyokról mondta, nem vonatokról. Soha nem látott világítótornyot; a bátyjára gondolt, aki minden vasárnap telefonált, akár volt mondanivalója, akár nem. ↩