A későn megválaszolt levelekről

1Egy olvasó márciusban írt nekem a kompokról szóló esszém kapcsán. A túlparton nőtt fel, és másként emlékezett a kürt hangjára: két rövid jelzés volt, mondta, nem egy hosszú, és csak ködben szólt. Megfontolt, nagylelkű levél volt, háromoldalas, olyan, amelynek megírásához egy egész este kell. Múlt héten válaszoltam rá. Július van.

2Szeretnék itt, nyilvánosan bocsánatot kérni tőle, mert gyorsabb választ érdemelt volna. Azt is szeretném elmondani, miért nem vagyok biztos benne, hogy gyorsabb választ kellett volna kapnia.

A dolog tempója

3Manapság a legtöbb üzenet úgy érkezik, mintha annyi időn belül kellene rá válaszolni, amennyi alatt elküldték. Az övéhez hasonló levél mást kíván. Lassan íródott, szándékosan, és ez a lassúság is része volt annak, amit mondott: elgondolkodtam ezen, és szeretném, ha te is elgondolkodnál rajta. Udvarias lett volna még aznap este válaszolni. De az egyfajta visszautasítás is lett volna: lezárni az ügyet ahelyett, hogy érdemben foglalkoznék vele.

4Így hát foglalkoztam vele. Visszamentem a kompra. Megkérdeztem a fedélzeti matrózt a ködjelzésekről, ő pedig úgy nézett rám, mintha azt kérdeztem volna, úsznak-e a hajók, aztán hosszan elmagyarázta, hogy az olvasónak volt igaza.¹1Két rövid kürtszó ködben, egy hosszú induláskor, tiszta időben. A tanulmányt kijavították, jegyzet kíséretében. A javítások a leghasznosabb levelek, amelyeket kapok, és ezekre válaszolok a leggyorsabban. Megkérdeztem két idős úszót is; ők egymással sem értettek egyet, és vele sem. Elolvastam a kikötői szabályzatot, amely semmit sem tisztáz, viszont igen hosszú. Mire válaszoltam, jobb válaszom volt, mint amit márciusban küldtem volna, és három új kérdés is, amelyet a végére tehettem.

Egy apró szabály

5Nem akarok erényt kovácsolni a saját rendetlenségemből. Vannak levelek, amelyekre azonnal válaszolni kell, és azokkal is kudarcot vallottam. De elkezdtem tartani magam egy szabályhoz, amelyet egy könyvesboltot vezető barátomtól kölcsönöztem: a gyors üzenetre gyorsan válaszolj, a lassú levélre lassan, és soha ne fordítva.

6A válaszom, írta vissza, az év első meleg napjának reggelén érkezett meg. Azt mondta, megérte várni. Gyanítom, csak kedves akart lenni. A levelet azért megtartom.

Jegyzetek

1. Két rövid kürtszó ködben, egy hosszú induláskor, tiszta időben. A tanulmányt kijavították, jegyzet kíséretében. A javítások a leghasznosabb levelek, amelyeket kapok, és ezekre válaszolok a leggyorsabban. ↩